Beszámoló – Határtalanul! Erdély

Határtalanul! Tanulmányi kirándulás 2016. 04. 26.-29.

  1. október elején nagy örömmel olvastuk a hírt, ami szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából meghirdetett, “Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek”című, HAT-15-05kódjelű pályázati felhívásra benyújtott Kincses, Kolozsvár, Kalotaszeg és Pártium-Magyar közösségek Erdély szívében című pályázatunkat elfogadták, és nyertes pályázatként támogatásban részesültünk.

Szülői értekezleteken megbeszéltük a tennivalókat, majd hosszú várakozás következett a tavaszra tervezett kirándulás előtt. A kirándulás előtti héten előkészítő órákat tartottak a 7.-esek tanárai magyarból, történelemből, rajzból, és persze az osztályfőnöki órákon is ezzel foglalkoztunk.

Osztályfőnöki órán Móni nénivel tisztáztuk Erdély, és Kalotaszeg fogalmát, térképet készítettünk, melyen a 4 napos kirándulás útvonalát bejelöltük, megismerkedtünk a kalotaszegi népviselettel, erdélyi népszokásokkal, és remélve, hogy élőben is látunk néhányat, a híres székely kapuk díszítését is tanulmányoztuk.

Történelem órán Brányi Éva nénivel felelevenítettük a korábban tanultakat, és sok új ismerettel kibővítve rácsodálkoztunk, milyen sok magyar él Erdélyben. Megbeszéltük ennek történelmi okait, és kíváncsian vártuk, hogy minderről hozzánk hasonló korú fiatalok meséljenek, hogyan élték meg a családtagjaik a történelem viszontagságait.

Magyar órán Zsolti bácsival Nagy Lajos királyról, a lovagi erényekről, Arany Jánosról, a Kapcsos könyvéről, Toldi Miklósról, és még felsorolni is nehéz, mi mindenről tartottunk bemutatót egy KIP-es órán.

Kati nénivel rajz órán az erdélyi népművészettel, díszítésekkel, a székely kapu motívumaival foglalkoztunk. Kipróbáltuk, milyen lehet egy ilyen kaput megtervezni, csoportokban saját kaput rajzoltunk.

Végül a kirándulást megelőző napon egy utolsó nagy megbeszélést tartottunk arról, hogy melyek a legfontosabb dolgok, amiket magunkkal kell vinnünk. Mindenki odaadta a személyi igazolványát, és az útlevelét, nehogy másnap otthon felejtse, Zoli bácsi pedig egy hosszú felolvasást tartott arról, hogy az út során hogyan illik viselkedni. Legtöbben azzal foglalkoztak, hogy hány fős szobákat kapunk.

Kedden reggel 5 óra 45 perckor gyülekezett a két osztály a Református Kollégium előtti parkolóban. Bepakolás, néhány csoportkép készítése, és névsorolvasás után elindultunk.

Hosszú volt az út, de jól viseltük, hatalmas csendben néztük a határőrök komoly ábrázatát, miközben az iratainkat ellenőrizték, majd a határt átlépve fellélegeztünk, és ámulva néztük birkanyájakkal teli tájat. a bivalyokkal és

Egy rövid pihenőre megálltunk Nagyszalontán, felvettük az idegenvezetőnket, Tamás bácsit, aki 4 napig kísért minket. Nagyváradon kaptunk tőle egy munkafüzetet, amit csoportokban kezdtünk el kitölteni a város gyönyörűen felújított főterén.  Sokan megjegyezték közülünk, hogy milyen sok építkezés, felújítás van ebben a városban. A püspöki palota annyira ámulatba ejtett bennünket, hogy minden részletét igyekeztünk lefényképezni.

Következő állomásunk Körösfő volt, ahol Vasvári Pál kopjafájánál fényképezkedtünk, majd Tamás bácsi a református templom gyönyörű varrottasait mutatta be. Itt már éreztük, hogy korai volt az 5 órai kelés, és örültünk, hogy lassan a szállásunk felé vehetjük az útirányt.

Kora este értünk Kolozsvárra, ahol 3 fogásos meleg vacsora várt bennünket, és 3 ágyas szobák. Gyorsan felosztottuk a szobákat, de lefeküdni sokáig nem sikerült.

A szerdai napot Kolozsváron töltöttük. Az Apáczai Csere János Líceumban találkoztunk újdonsült idegenvezetőinkkel, a magyar gimnázium diákjaival, akik a román húsvéti szünetben a kedvünkért önként bejöttek iskolájukba, és megmutatták a város nevezetességeit diákszemmel.

Ebédünk egy önkiszolgáló étteremben volt, majd a Házsongárdi temetőben híres költők sírjait kerestük meg.  A délután további részében egy szép tó melletti bevásárlóközpontban szabad program részeként nézelődtünk, néhányan többször is körbefutották a tavat.

Ezután a Fellegvárba mentünk fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, majd egy gyaloghídon a Szamos fölött átkelve hatalmas pihenőparkban játszottunk, csónakáztunk, vizibicikliztünk, kürtös kalácsot, és főtt kukoricát ettünk, és még fagyiztunk is.

A szálláson ismét finom vacsora várt bennünket, a desszerttel a kezünkben távoztunk az emelet felé, annyi dolgunk volt. J Zoli bácsi minden este kvízjátékot szervezett a szobáknak, ma sem volt ez másképp. Sikerült még később elaludnunk.

A harmadik nap igazi kirándulós nap lett, sokunknak ez a nap tetszett a legjobban. Először a Tordai Sóbányába látogattunk el, ahol Tamás bácsi elmesélte, hogyan került a só a föld alá, és hogyan bányászták ki évszázadokon keresztül az emberek.Másfél órát kaptunk, hogy a 10-12 fokos mélységben megnézzük a mini színpadot nézőtérrel, és kipróbáljuk az óriáskereket, a minigolf-, és tekepályát, a ping-pongot, és a csónakázótavat. Ha hagyták volna, még pár napot maradunk. Felfelé a panorámalifttel mentünk.

Ebédünk már várt ránk, a Tordai-hasadék lábánál micset ettünk, majd napsütésben indultunk el a Hesdát-patak mentén a szakadékba.  Kb 1.5km-t tettünk meg a Kis-Balika Barlangig.

Torockón megörültünk a friss forrásvíznek, feltöltöttük kulacsainkat, megnéztük a helyi múzeumot, és a Székely követ nézegetve próbáltuk megfejteni, miért mondják, hogy itt kétszer kel fel a nap.  Ezután egy modern játszótéren lazítottunk.

Este ismét finom vacsora várt minket. A 4. emeletre egyre gyorsabban mentünk fel, és mivel az utolsó este volt, egy kis zenés mulatsággal zártuk a napot. Tanáraink próbáltak időben ágyba terelni minket, hiszen másnap reggel indultunk haza.

Utolsó nap reggel ágyneműt húztunk, pakoltunk, majd egy nagy reggeli után 8 órakor napsütésben elindultunk. Körösfőn megálltunk ajándékokat venni, itt már szemerkélt az eső, de ahogy továbbindultunk, Vársonkolyosnál igazi zivatarba futottunk bele, így az ide tervezett túrát sajnos le kellett mondanunk. Tovább mentünk Nagyszalonta felé, ahol a Csonka Toronynál fényképezkedtünk, majd Tamás bácsi értékelte a feladatlapjainkat, és mindenkit megjutalmazott helyi díszes kerámiával.

A helyi kézműves szakkör vezetője körbevezetett bennünket a szalontai szoborparkban, és Arany Jánosról mesélt a szülőhelyén kialakított emlékházban. Az udvaron láttuk annak az eperfának az utódját, amelyről Arany írta: „Feketén bólingat az eperfa lombja”.

Hazafelé kicsit elcsendesedtünk, a gyönyörű tájat néztük. Többen mondták, hogy furcsa lesz hazamenni. Világot láttunk, önállóak voltunk négy napig. Este 7 órára érkeztünk haza Pécsre.

Itthon bemutató órát tartottunk iskolánknak, értékelő órákon megbeszéltük a látottakat, és egy témanap keretében a két iskola közös feladatra hívta az egész Bártfa iskolát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.